Új tanév kezdődött. Ezt kétszeresen is nagy érdeklődéssel vártuk. Marci felső tagozatba lépett, és kíváncsiak voltunk, milyen lesz a folytatás. A másik nagy esemény az volt, hogy Panka első osztályos lett.

Egy kisiskolás gyerek általában még ritkán tanul csupán a megszerzett tudás öröméért. A tanítónak, vagy a szülőnek szeretne megfelelni. Rajtunk múlik, hogyan tudjuk őt motiválni!

Amikor Marcinál nyilvánvalóvá vált a diszlexia és diszgráfia ténye, a tanítóval és a logopédussal leültünk megbeszélni, mi legyen a továbbiakban Marcival, el szeretnénk-e vinni Őt speciális iskolába.
Minden gyerek esete egyedi. Mi a férjemmel úgy gondoltuk, hogy mivel Marci a tanulási nehézségei ellenére elég jól teljesít, igyekszik, sőt küzd, ugyanakkor sikerélményekben is bőven van része, és fontosak számára a barátai az osztályban, folytassa itt a tanulmányait. A fejlesztő foglalkozásokon itt is részt vehet, önerőből mi is megtesszük, amit lehet.

A szülő nem szakember, de ismeri a gyerekét. Ha bármi kétségünk van a fejlődésével kapcsolatban, azt jobb még időben szakemberrel megbeszélni.
Fontos a szülő és a pedagógus közötti JÓ KOMMUNIKÁCIÓ és EGYÜTTMŰKÖDÉS. Csak egymást támogatva lehet eredményeket elérni a diszlexiás gyerek fejlesztésében.
Lehetnek viták, de mindkét fél jót akar, és ezt szem előtt tartva kell megpróbálni rendezni a konfliktusokat. Vigyázni kell, hogy mit mondunk a gyerek előtt, hogy megmaradjon a tisztelet, az elfogadás a tanítója iránt.