Mikor Marci első osztályos volt, a házi feladatok a napköziben alig-alig készültek el. Itthon sokat tanultunk együtt. Nem javult a helyzet másodikban sem. Elkezdtünk fejlesztő órákra járni – logopédushoz a diszlexia gyanú miatt, és alapozó terápiás tornára. Ezek mellett számtalan iskolai és iskolán kívüli elfoglaltság, szakkör hívogatta a gyerekeket, és az én sokoldalú, érdeklődő fiacskám, ha tehette volna, mindenben kipróbálta volna magát.
Mibe került nekünk a sok különóra? Időbe, fáradtságba, pénzbe.
Mit kapott Marci cserébe? ÖNBIZALMAT, SIKERÉLMÉNYT. Megtanulta beosztani az idejét.