Marci harmadiktól tanul angolt az iskolában. Eleinte szerette a nyelvet, de ahogy nehezedett a tananyag, illetve egyre többet kellett írni, diszgráfiásként egyre több nehézséggel találta magát szemben. Sokszor lemaradt, a dolgozatok rosszul sikerültek. Szóban hiába volt ügyes, az írásbeli feladatok sokszor kudarchoz vezettek. Az angol házi feladatokhoz nagyon nehezen fogott hozzá itthon is, pedig a többi lecke elkészítése már önállóan ment.
Beszélgettünk erről, és elmondta, nehéznek találja az angolt, és nincs hozzá kedve. Elhatároztam, hogy segíteni fogok neki.

Közeledik a tanév vége, mindenki elfáradt, gyerekek, tanárok, szülők egyaránt.
Marci fiamon is tapasztalható a fáradtság. Az utolsó hetekben nagyon szétszórt lett. Szinte mindennapossá vált a felszerelés vagy házi feladat hiány.
A tanító néni jelezte, hogy baj van. Még éppen időben szólt…

Amikor Marcinál nyilvánvalóvá vált a diszlexia és diszgráfia ténye, a tanítóval és a logopédussal leültünk megbeszélni, mi legyen a továbbiakban Marcival, el szeretnénk-e vinni Őt speciális iskolába.
Minden gyerek esete egyedi. Mi a férjemmel úgy gondoltuk, hogy mivel Marci a tanulási nehézségei ellenére elég jól teljesít, igyekszik, sőt küzd, ugyanakkor sikerélményekben is bőven van része, és fontosak számára a barátai az osztályban, folytassa itt a tanulmányait. A fejlesztő foglalkozásokon itt is részt vehet, önerőből mi is megtesszük, amit lehet.

Diszlexiás, diszgráfiás a gyermeked, és nem tudod, hogyan segíts neki? Nem szeretnéd,  hogy a sok fejlesztés,  otthoni gyakorlás, a kapcsolatotok rovására menjen? Akkor jó helyen jársz! Ezen az oldalon tapasztalatainkat szeretném megosztani Veled.  Gyakorlatias tanácsokra számíthatsz, mi az, ami nekünk bevált, és Neked is segíteni fog!